Hány lehetőséget szalaszt el naponta?

Felfigyelt már arra a kis hangra a fejében, ami nagyon meggyőzően elmagyarázza Önnek,
hogy miért ne vágjon bele abba, amit igazán szeretne?
Az ügyfeleimtől sokszor hallom: erre soha nem leszek képes.

Vagy olyasmit, hogy senkinek nem fog tetszeni, kár is megpróbálni; én ebben egyszerűen nem vagyok jó; ez soha nem fog megváltozni; tudom, hogy ő így fog reagálni; nagyszerű lenne, de nekem nincs ehhez tehetségem; stb.  Sokszor a kis hang nem is nagy meggyőző erővel, inkább csak egy kézlegyintéssel juttatja tudomásunkra a véleményét. Egyszerű önbizalomhiányról (esetleg kishitűségről) van szó, vagy többről?

Ez a negatív kis hang a belső kritikusunk és egyben védelmezőnk (főleg, ha őt kérdezi ez ügyben!).  Valóban sokszor segítségünkre van a maga racionális érveivel és tökéletes memóriájával a múltban történt kudarcainkkal kapcsolatban, melyekre hevesen emlékeztet. Szerinte kár valaha is újba belevágni, esetleg kockáztatni, inkább ücsörögjünk az ismert, jó esetben langyos (de sokszor jéghideg) vízben. Abból baj nem lehet.  

Na de haladás, álmok megvalósítása, újdonságok, lelkesedés és izgalom sem! Ki is mondta az élete végén: "Csak a lehetőségeket sajnálom, amiket elszalasztottam!"?

Ez a kis hang mindig rá fog mutatni a problémákra, melyek felmerülhetnek.  Nagyon hasznos, és oda kell figyelni rá, ha az ember tudja, hogyan kell kezelni. De a legtöbben sajnos, ahogy meghallják a belső kritikusukat, gondolkozás nélkül, ösztönösen két lábbal ugranak a fékre. 

Hogyan is kell őt kezelni, hogy segítségünkre legyen? Először is, vegye észre, amikor a szavai vagy gondolatai tőle származnak! Így tudja, mikor érdemes felvenni a harcot, és tudatosan haladhat tovább a döntéshozatalban. Próbáljon meg igazán odafigyelni arra amit mond, fogadja partneréül, és dolgozzanak együtt! Ne hagyja, hogy csak egy bizonytalan negatív érzés kerítse hatalmába - és hopp, már fel is adott mindent. Írja le egy papírra, amit "hall", és vizsgálja meg egyenként az érveit! Figyeljen oda a "katasztrófasorozatra". 

Például:
1.   Nem szabad megmondanom a főnökömnek a véleményemet, mert...
2.   Úgysem fog egyetérteni velem.
3.   A rossz oldalára kerülök.
4.   Nem kapok több munkát.
5.   Nemsokára ki fog rúgni.
6.   Majd a férjem is úgy érzi, nem vagyok semmire képes.
7.   A házasságom is megromlik.
8.   Elválunk.
9.   Mi lesz a szegény gyerekkel?
10. Hogyan fogom megtartani/eltartani?
11. Örökre egyedül maradok. stb. 

Ugye, viccesen hangzik? Pedig sokszor szalad végig az agyunk egy ehhez hasonló sorozaton anélkül, hogy észrevennénk, és csak a rossz érzés marad meg utána. Ezért fontos, hogy leírja a gondolatmenetét. Ha ilyen "katasztrófasorozatra" bukkan, írja minden lépés mellé százalék formában a valószínűségét annak, hogy ez valóban megtörténik. Ha összeszorozza a százalékokat, meglátja, mekkora a valószínűsége annak, hogy ez így fog történni. Mindenképpen érdemes azt is leírnia, mit tud tenni, hogy elkerülje a problémákat. Így most már tudatosan dönthet. Mi a legrosszabb, ami történhet? Mi az ára (hosszú és rövid távon) annak, hogy meg sem próbálja megváltoztatni a munkakörét, a családi viszonyát, a kapcsolatait, az élete különböző fontos részeit?

Emlékezzen arra, hogy minden jó csak akkor történik, ha ad neki egy lehetőséget! Addig, amíg be nem csukja az egyik ajtót, nem tudja kinyitni a másikat.  Vizsgálja meg tüzetesen, hogy a belső kis hang az irracionális és igazán veszélyes változásoktól véd, vagy csak jobban érzi magát a langyos vízben csücsülve.

Kellemes, és hasznos időtöltést kíván:

Szenyán Ildikó
szenyanildiko@neadjafel.hu
06-20-9-344-154
Skype: Energildi