Nem mindegy, mire használjuk.
Képesek vagyunk-e beosztani, és
különbséget tenni az igazán fontos, és nem fontos dolgok között?
Mit is akarok?
Mielőtt előkapnánk a határidőnaplót, hogy minden negyedórára szervezzünk magunknak valami feladatot, gondoljuk át terveinket. Milyennek szeretnénk látni magunkat öt-hat év múlva? Mit akarunk az életünktől? A magunk vagy mások elvárásai szerint élünk? Nehéz kérdések. De ha nincsenek válaszok, nincsenek célok sem. És persze tervezés sem: élünk egyik napról a másikra, sodortatjuk magunkat az eseményekkel. Az idő pedig kifolyik a kezünk közül, örök rohanásban, örök késésben vagyunk.
Sokszor ott dől dugába a tervezés, hogy nem megvalósítható célokat állítunk magunk elé. Nem látjuk reálisan saját helyzetünket, lehetőségeinket. Először próbáljuk meg leírni életcéljainkat a következő területeken:
. test (egészség, fittség),
. család (mennyi időt szánunk egymásra, vállaljunk-e gyereket,stb.),
. karrier (mit várok a munkámtól, mit akarok elérni),
. anyagiak (több bevétel, lakás, autó stb.),
. szórakozás (könyv, film, színház, barátok, ...).
Ha már van társunk, gyerekünk (gyerekeink), akkor tervezéskor rájuk is gondoljunk. Mert lehet, hogy pl. új munkára vágyunk, vállalkozásba kezdünk, amihez új ismereteket kell elsajátítanunk, viszont akkor azt is számításba kell vennünk, hogy amíg tanulunk, vizsgázunk, kevesebb idő jut a családunkra, a háztartásra, és ezt érdemes előre átbeszélni velük.
5 ok,
amiért nem valósítjuk meg kitűzött céljainkat
Nem reálisak. (Többszintes családi házra vágyom, de nincs rá pénzem.)
Nem konkrétak. (Boldogságra vágyom.)
Nem motiválnak. (Megtanulok síelni. Igaz, hogy utálom a telet meg a havat.)
Nem fűződik hozzá érdekünk.
Nem tűztünk ki határidőt.
Vezessünk listát! Sokszor elég, ha leírjuk a feladatainkat, mert ami a fejben egy nagy kesze-kuszaságnak tűnik, az leírva jobban átlátható. Ezek után már könnyedén tudunk ütemezni, és a napjainkat megszervezni. Érdemes az elvégzett feladatokat kipipálni a listán, hogy ne csak a temérdek ránk váró feladattal szembesüljünk, hanem azzal is, amit már megoldottunk.
Ha szükségét érezzük, rangsoroljuk dolgainkat. Fontossági sorrend szerint
legyenek
"A" (határidős, azonnal elvégzendők),
"B" (nem égetően sürgős) és
"C" (ha jut rá idő) kategóriás teendők.
A munkát mindig az "A"-val kezdjük, és ha végeztünk, gondosan pipálgassunk. Érdemes a pontok mellé egy-két részletet is odaírni (pl. ebédfőzés helyett, hogy rakott krumpli), így még könnyebben boldogulunk.
Ne legyünk görcsösek! Ha életünk egy kész rohanás, nem árt végiggondolni a feladatainkat. Nem vállaltunk túl sokat? Valóban fontos mindennap értekezletet tartani, vagy meleg vacsorát főzni? A nők hajlamosabbak beleesni a "tökéletes munkaerő és háziasszony leszek" csapdába, míg össze nem roppannak. Ne várjuk meg, míg a fáradtságtól összeesünk, delegáljunk és lazítsunk is! Legyen szellős az a határidőnapló!
Kérjünk segítséget! Csak én tudom jól csinálni! Ismerős mondat? Ha igen, nem árt behúzni a kéziféket. A kimosott ruhát más is ki tudja teríteni, a bevásárlást más is el tudja intézni, ahogy a munkahelyünkön is vannak olyan szervezések, amit rábízhatunk másra. Ha minden feladatot magunkra vállalunk, ne csodálkozzunk, ha egy nap totálisan betemet a munka.
Ne pocsékoljuk az időt! Ki ne ismerné az érzést: ahelyett, hogy nekifognánk a főzésnek, vagy a takarításnak, telefonon trécselünk, vagy még mindig az internetet bújjuk,... Ha igazán hatékonyak akarunk lenni, számoljunk le az időrabló szokásainkkal. Tartsuk tiszteletben a határidőket, és ne hagyjunk mindent az utolsó pillanatra. Különben is: sokkal jobban esik a kávé, ha már készen vagyunk a feladatokkal.
A jelenre koncentráljunk! Azokkal a feladatokkal foglalkozzunk, amelyek most aktuálisak. Ha állandóan a jövőt kémleljük (és közben gyártjuk a kifogásokat, álproblémákat a most elvégzendő dolgokra), nem tudunk a jelenlegi tényleges dolgainkra koncentrálni. A megosztott figyelem, a multitasking, azaz kettő vagy több feladat egy időben történő, párhuzamos elvégzése csak akkor lehetséges igazán, ha nem igényel minden feladat elmélyült gondolkodást. Pl. vezetés közben hallgathatjuk a rádiót, beszélgethetünk a velünk utazókkal (csak akkor, ha már rutinosabbak vagyunk, és nem vonja el a figyelmünk a vezetéstől!), takarítás és mosogatás közben pedig sokunkra kimondottan jó hatást gyakorol egy-egy ütemesebb zene. Ha viszont pl. e-mailt olvasunk, és közben telefonon is beszélünk, és a rádióban is épp egy érdekes témát tárgyalnak, akkor ez már egyszerre sok, mint ahogyan kimondottan nem ajánlott vezetés közben headsettel sem telefonálni, mert agyunk nem képes egyszerre több, teljes figyelmet kívánó feladatra eredményesen koncentrálni. A minőségi végeredmény érdekében célszerűbb priorizálni, és egyszerre csak egy gondolkodást és figyelmet kívánó feladattal foglalkozni.
"Próbálj meg lazítani,..." Legyen egy nap több üresjárat is! Amikor csak úgy bambulunk, zenét hallgatunk, újságot lapozgatunk, kávét kevergetünk, és ne legyen emiatt lelkiismeret-furdalásunk. Az állandó rohanás megkeseríti a mindennapokat, elveszi az örömöt, megszürkíti az életet. Ha valamihez épp nincs annyira kedvünk, és nem sos probléma, akkor nyugodtan hagyjuk ki, ütemezzük át, végül is nem robotok, hanem emberek vagyunk.