KARMA

"De keveset merünk tudni róla.
Tagadja, gyűlöli, kergeti a rabszolga,
tettei követik sarkához láncolva."
(Szepes Mária)

Az ember alapvetően test, lélek és szellem. Az ember teste a testi világhoz tartozik, a lelke a lelki vagy asztrális világhoz, míg szelleme, énje a szellemi világhoz. Test az, aminek formája van. "Test alatt azt értjük, amelyen keresztül az ember számára a körülötte lévő világ megnyilatkozik." "Lélek szóval az embernek azt a képességét jelöljük, amellyel a világ dolgait saját létéhez kapcsolja, amellyel velük kapcsolatban tetszést és nemtetszést, kedvet és kedvetlenséget, örömöt és fájdalmat érez. Szellemnek nevezzük azt, ami akkor nyilvánul meg az emberben, amikor Goethe szavai szerint "isteni lény módjára" szemléli a világot." Amikor az ember világ dolgai közötti összefüggések között törvényszerűségeket ismer fel.

A buddhisták, és még sokan mások is hisznek a lélek újjászületésében, halhatatlanságában. A reinkarnáció, szó szerinti fordításban újra testet öltés, egyfajta hit szerint a világot mozgató periodicitásra, időszakos ismétlődésre ad magyarázatot. A lélek halhatatlan, így a fizikai test halála után nem szűnik meg létezni. A folyamatos újjászületés lényege, hogy a lélek végigjárja a számára kiszabott utat, hogy beteljesítse feladatait, melyekből tanulhat, tapasztalatot szerezhet, így folyamatosan fejlődik.

Életfeladatunk: a karma

A karma szanszkrit kifejezés, ok-okozati törvény. A karma azon alapul, hogy minden cselekedetünk bizonyos következményekkel jár, s véletlen pedig nem létezik. A cselekedet alatt nem csak a tényleges tetteket, hanem a gondolatokat, érzéseket is érteni lehet. Minden rossz cselekedetért, amit elkövettünk és elkövetünk felelősek vagyunk, s valamilyen formában át kell majd élnünk ezek következményeit. A legrosszabb az, hogy sokszor másokat vádolunk egy adott szituációban, holott mi követtük el a hibát. Ha meg tudsz magadnak bocsátani, akkor másoknak is meg tudsz bocsátani és fordítva.

Hogyan lehet feloldani egy karmát? Az elkövetett hibát vagy mulasztást felismerjük, átértékeljük és jóvá tesszük. Karmát kiegyenlíteni csak az anyagi világban lehet, a túlvilágon erre nincs lehetőség.

Mi történik, ha minden rossz karmánkat ledolgoztuk? Leszületéskor a karma egy zsákot helyez a vállunkra - karma edénynek is nevezik -, attól függően, hogy miket követtünk el érezzük nehezebbnek, vagy könnyebbnek. A negatív cselekedetektől a zsák egyre csak nehezebb lesz, viszont pozitív cselekedetek folytán egy idő után kiürül, s kikerülünk az újraszületés körforgásából. Ezt azonban csak igen kevesen érik el. Aki viszont elérte, az képes vétkezésektől mentesen látni a világot, s olyannak fogadja el, amilyen.

Az újjászületés előtt az entitás (lélek) megválasztja a következő életében elvégzendő feladatokat, melyek fejlődését szolgálják. A reinkarnációba vetett hit szerint az életfeladatainkat, és a fejlődésünket szolgáló körülményeket magunk választjuk meg. Ezért lehetséges, hogy egyes emberek rosszabb sorssal rendelkeznek (rossz házasságban, vagy rossz anyagi körülmények között élnek), s ez mégis fejlődésüket szolgálja. A kibírhatatlan, intrikus munkatársaink nem feltétlenül jelentenek rosszat, a hasonló környezet türelemre tanít. A családi problémák megtanítanak az összetartásra, a környezetünkben élő ránk szoruló emberektől pedig segítőkészséget tanulhatunk. A legkisebb események is fejlődésünket szolgálják, melynek talán nem ebben az életben vesszük hasznát.

Az ezoterika szerint több, különböző karmát különböztetünk meg. Létezik egyéni-, csoportos- és kozmikus karma. Cselekvéseink hatással vannak karmánkra, mely könnyen ellenünk fordulhat. Ha rosszat cselekszünk egy embertársunkkal szemben, azt később törlesztenünk kell. A reinkarnáció rendszere is az Istenhiten alapszik. Lényege az igazságosság és az egyensúly fenntartása. Ha ebben az életben elkövetünk egy rossz cselekedetet, talán következő életünkben ez velünk történik meg. Az egyéni karma saját sorsunk, melyhez azonban mások sorsa (családtagok, barátok, ismerősök) is kapcsolódik. Ha egy családtagunk karmája az, hogy magánéleti problémákkal küzd, az kihat a mi sorsunkra is, mi is tanulhatunk belőle.

Karma és tanulás

Akárcsak itt, a materiális világban, a kozmikus létben is a tanulás által fejlődünk. Míg fizikai testünk az iskolapadban, könyveket olvasva sajátítja el a tudást, addig lelkünk a minket ért események hatására fejlődik. Az ember néha gyermekien viselkedik, elköveti ugyanazt a hibát, mégsem tanul belőle. Az események csupán szimbolizálják azt a tulajdonságot, melyet fejlődésünkhöz meg kell tanulnunk, ezért gyakran nem értjük meg az égi jeleket.

Vegyünk példaként egy kerékpárral közlekedő embert. Ahányszor az úton közlekedik, mindig az egyszerűbb utat választja, megkerüli az autókat, de mindig baleset éri. Mindaddig, amíg meg nem tanulja, hogy nem járhat minden esetben az egyszerűbb úton, mert baleset fogja érni. Karmája addig figyelmezteti, amíg meg nem érti az üzenetet.

A karma törvénye

Tanulnunk kell, tetszik vagy sem. Ha nem oldjuk meg korábban vétett hibáinkat, újra és újra szembe kell néznünk velük. Ha bántottunk valakit, ugyanazt a fájdalmat kell elviselnünk később. A karma törvénye szerint addig ismétlődik minden problémánk, amíg azt meg nem oldjuk. Amíg nem oldottuk meg, nem tudunk kikerülni abból az ördögi körből, amelynek részesei vagyunk. Mindig azt kapjuk vissza, amit tettünk az előző életünkben. Ez nagyon messze jár a keresztény tanítástól. A karma törvénye, az önmegváltáson alapszik, azaz: a jelenünket a múltunkkal teremtettük meg, s ugyanígy a jelenben alapozzuk meg a jövőnket.

Miért nem emlékszünk korábbi életeinkre?

Jó oka van annak, hogy tudatunk nem emlékszik előző életeink történéseire. Bár mi magunk nem érzékeljük, összes előző életünk tapasztalata, ismerete alkotja jelenlegi személyiségünket. Ha tudatosan ismernénk összes előző életünk történéseit, képtelenek lennénk épp ésszel felfogni és feldolgozni tudásunkat. Olykor már egyetlen életünk traumái, rossz tapasztalatai is depressziót okoznak, több száz előző élet negatívumait pedig képtelenek lennénk tudatosan elfogadni.

Egy-egy életünk csupán része a hosszas, időtlen ideig tartó fejlődési folyamatnak. Olyan ez, akár egy színész élete; mindig más szerepet játszunk, s tanulunk hibáinkból. Ha két szerep (vagyis két élet) között nem pihenhetnénk meg, ha összes szerepünket (és nem csupán a tapasztalatokat) meg kellene jegyeznünk, azt egy idő után nem tudnánk elviselni. Minden inkarnációban (életben) az elvégzendő feladatokra kell koncentrálni.

A reinkarnáció elve a periodikus ismétlődésen alapul. Egy-egy lélek addig születik újra, míg el nem éri a tökéletességet, amikor már mindent (jót és rosszat egyaránt) megtapasztalt. Az újjászületések során karmánk (életfeladatunk) határozza meg, milyen események következnek be életünkben, s mi az, amit az eseményekből megtanulhatunk, hogy folytathassuk fejlődésünket.

Kellemes, és hasznos időtöltést kíván:

Szenyán Ildikó
szenyanildiko@neadjafel.hu
06-20-9-344-154