A mandala a kozmosz illetve különféle istenek hindu vagy buddhista vallási ábrázolása. Elkészítési folyamata maga is egyfajta meditatív szertartás.
A mandala szó nem csak geometrikus ábrákat jelöl, hanem azok elkészítésének rituáléját is. A középpont a lényeg. Annak kerülete a körülhatárolás, így aztán a kör kerülete a lényeg megragadója. A lényeg pedig Buddha "szíve". A mandala jelképezi a megvilágosodott Buddha testét.
A mandalákat a meditáció mellett, tantrikus beavatási rituálékon is alkalmazzák. A szertartás elején készítik el, és mint védikus oltárokat használják őket. A különbség a kettő között az, hogy az oltárokat a szertartás után elhagyják, magukra hagyják az emberek, míg a mandalákat a szertartás részeként megsemmisítik, a homokot elsöprik és egy közeli forrásba vagy folyóba öntik. Visszaadva azt az egységnek.
A mandala felépítésének három alapvető rendezési elve: a középpont, a középpontból történő kisugárzás és a külső kör, ami az egészet lezárja. A középpont a titokzatos szellemi erőközpont, minden létezés szülőhelye a térben és időben. A kiáramlás, a középpontból történő kisugárzás kifelé törekszik, egészen a határig, a körig, összeköti a belsőt a külsővel és végül visszatér a középpontba. Így az egész mandala a középpontra koncentrál, ahonnan a mozgás kiindul és ahová ez az egész, visszavezet. A középpont a kezdete és a vége minden lehetséges útnak.
Egy ősi bölcsesség szerint: "Ha a pontot meg akarod ragadni, fedezd fel a környezetét." A külső kört egy határvonalként kell értelmezni, mely egy szent helyet védelmezve körülölel. Egyidejűleg azonban a végtelen, az egyetemes, a mindent felölelő szimbóluma is.
Egy régi bölcs mondás szerint: "Az Isten egy kör, melynek a középpontja mindenhol ott van és a külső határa sehol sincs."
A mandala, többdimenziós összefüggéseket mutat be egyszerűen és legtöbbször szimmetrikusan, könnyen felfogható a szemünkkel. Akárhová megyünk, bárhol felfedezhetünk mandala formákat, gondoljunk csak a kerékre, a fazekaskorongra vagy az óra számlapjára. Azonban a természet is gazdag mandala formákban. Semmilyen mandala nem nyűgöz le annyira a szépségével, mint a virágok. A gyümölcsök, faágak, fatörzsek és a növények gyökerének keresztmetszete is a mandala szerkezetére emlékeztet, csakúgy, mint a madárfészek felépítése vagy a pókháló.
A mikrokozmoszban is felfedezhetjük egysejtű lényekben vagy a növényi és állati organizmusok sejtjeiben, akárcsak számtalan csodálatos kristály- és molekula szerkezetben. A makrokozmoszban csak képzeljük el a Napot és az őt körülvevő bolygókat, mely szintén egy mandalaként értelmezhető. A Nap a többi környező naprendszerrel együtt alkotja a Tejútrendszert, mely egy spirál alakú mandala. A számtalan galaxis, melyet egy hatalmas energiamező fog össze, mai tudásunk szerint olyan, mint egy végtelenül hatalmas kozmikus világ-mandala.
A mandala, a maga teljességében szintén rámutat a külső megjelenési formákon túli dimenziókra. Tömörített formában megtalálhatjuk bennünk az emberi létezéssel kapcsolatos tapasztalatokat, sejtelmeket, kimondatlanul, egy érzékelhető képben megjelenítve.
A mandalát nézve, a képre koncentrálva harmonizálhatjuk magunkat, a nekünk tetsző képpel gyógyíthatjuk testünket, lelkünket, kikapcsolódhatunk stresszes világunkból, és rég elfeledett igazságokra, emelkedett, tiszta gondolatokra és különleges összefüggésekre ébredhetünk rá.
Mandalák készítése, színezése, festése gyógyítólag hat a lelkünkre. A színhasználat a lelkünk legmélyéből jön, tehát a színek jelentése adja a személyiségünket. Lehetséges, hogy a mandalát, amit most festettél, egy év múlva teljesen máshogy készítenéd el, tehát mutatja akár a jellemfejlődést is.
A Mandala színeinek jelentése:
- Fehér: megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, nyugalom.
- Fekete: titok, megérzés, belátás, újjászületés.
- Szürke: lelki gyógyulás, szelídség, szeretet, hűség.
- Sárga: barátságosság, fogékonyság, természet, intelligencia.
- Kék: elégedettség, ellazulás, harmónia.
- Tűzpiros: rettenthetetlenség, hatalom, változás, szerelem.
- Bíbor: emberszeretet, idealizmus, bölcsesség.
- Rózsaszín: érzékenység, a "belső" gyógyulása, egyetemes gyógyulás.
- Narancs: önkontroll, vitalitás, becsvágy, megérzés.
- Zöld: növekedés, bizalom, kapcsolat, gyógyulás, nyugalom.
- Barna: földközelség, stabilitás, tudatos kötődés a környezethez.
- Ezüst: érzékfölötti, természetfölötti képességek, áradó érzelmek, jólét.
Az alábbiakban jelenlegi kedvenc mandaláimból tettem fel párat: