Nagyon sok
olyan emberrel találkozom, aki valamiféle ürességet érez az életében.
Érdekes,
hogy társadalmi helyzettől, családi szituációtól és munkától független, hogy kinél lép
fel ez az állapot.
Mit lehet ilyenkor tenni? Talán mert mindent meg lehet szokni, mert előbb-utóbb minden rutinná válik,
nehéz szem előtt tartani életünk lelkesítő és kielégítő részeit. Ha
megkérdezem, sokan nem tudják, mi tehetné dinamikusabbá, értelemmel telibbé,
érdekesebbé az életüket. Akinek pedig van egy tippje, az olyan dolgok után
vágyakozik, melyek saját bevallása szerint rajta kívül állnak (és melyek
birtokában mások ugyanilyen unalmasnak és értelmetlennek érzik a mindennapjaikat).
Mi az előnye ennek a szemléletnek?
Semmit nem kell tennie, és továbbra is sajnálhatja magát az élete egyhangúsága
miatt. Ez nem nagyon jó, de sokkal kényelmesebb annál, mint hogy elkezdje
keresni, mivel hozhatna változást. Pedig valószínű, hogy az agya ezzel az
érzéssel egy kihívás
elé állítja, hogy teljesebbé és szórakoztatóbbá tegye az
életét. Nézzük meg együtt, hogy milyen irányban indulhatna el, jó?
Először is nézzen körül, és vizsgálja meg a lehetséges
tényezőket.
Mi okozhatja ezt az állapotot? Fáradtság?Túlterheltség? A
megbecsültség hiánya? Unalom?
(Mivel kapcsolatban?)
Rutin? Nem látja a
fényt az alagút végén?
(Mi jelentené a fényt?)
Lehet, hogy több
kérdés is vonatkozik Önre. Amikor ezeket felismerte, írja le őket, és
gondolkozzon el azon, mi az az egy, legfontosabb dolog, amit tenni tudna, hogy
javítson ezen a tényezőn. Ezt tűzze ki célként. Ez persze nem mindig
egyszerű, és a legtöbb esetben tovább kell vizsgálódnunk az előrelépés
érdekében. Például, ha a megbecsültség hiánya az egyik tényező, ez mit
jelent? Kitől várja, hogy megbecsülje? Mástól vagy önmagától? Ha az
utóbbi, akkor Ön mit értékelne leginkább önmagában? Ha mástól, mi kellene
ahhoz, hogy megbecsülje? Mit kellene tennie? Kivé kellene válnia? Ez
hogyan fér össze a saját értékeivel? Talán nem is Öntől függ? Miért
olyan fontos az illető véleménye? Ès így tovább.
Erre a problémára (tapasztalatom szerint) végül kétféle
megoldás van a legtöbb esetben. Az egyik, hogy tudatosítjuk önmagunkban
azoknak az értékeinknek a felismerését, melyek hatására olyanná alakítottuk az
életünket, amilyen. A másik, hogy önmagunkat egy kihívás elé állítjuk.
Kérdések és válaszok
Az első lehetőség talán a könnyebbik, ezért kezdjük
azzal.
Milyen tudatos döntéseket hozott az utóbbi 5, 10, 25
évben? Ezek milyen előnyökkel jártak? Mit tettek lehetővé? Ma mit
gondol ezekről? Hogyan lehetett volna másképp? Ha meg kellene
neveznie öt dolgot az életében, amit semmiért nem adna fel, mik lennének
ezek?
Mitől mosolyog? Mi tölti el boldogsággal?
Ezek a dolgok
ma hol szerepelnek, hol jönnek elő a mindennapjaiban? Mennyire becsüli meg
őket?
Mi villanyozza fel? Emlékezzen vissza arra az időre, amikor
lelkes és energikus volt. Mi volt akkor Ön körül? Ön milyen volt? Melyek
azok a tényezők, melyek akkor jelen voltak, most pedig hiányoznak?
Hogyan
tudná visszahozni ezeket?
Ha
ezzel a kérdés-, és remélhetőleg válaszsorozattal fel tudja lendíteni a
mindennapjait, az nagyszerű. De az is lehet, hogy nagyobb változásokra van
szüksége. Ebben az esetben fogalmazza meg, mi kellene ahhoz, hogy
energikussá, értelemmel telivé, izgalmassá váljon az élete.
Milyen lenne, ha
igazán klassz lenne? Mely elemeket látja ebben, ami ma nincs
meg? Ezek közül melyek megvalósíthatóak?
A legnehezebb kérdést a
végére hagytam, pedig ez lehet a legfontosabb:
Hol áll a saját kiteljesülése útjában? Mit
tenne, ha merné? Mitől fél? Hogyan tudna teret nyitni a változásnak,
a lehetőségeknek?
Én
azt gondolom, mindenkinél előfordul, hogy beleun abba, ami "van". Az
újítás, az új kihívások
keresése érdekessé teszi az életet, és mindenkinek jót
tesz. A kérdés az, hogy amikor az agyunk rámutat, hogy ennek eljött az
ideje, rossz kedvvel harcolunk-e a felismerés ellen, vagy nagy lehetőségként
fogjuk fel.