PSZICHOSZOMATIKA
A pszichoszomatika kifejezést Heinroth használta először 1818-ban. A pszichoszomatikus medicina olyan elmélet, amely a testi, lelki társadalmi kölcsönhatásokat is vizsgálja az emberi betegség keletkezésében, lefolyásában és kezelésében. Ez a fajta orvoslás személycentrikus. A mai orvoslásban a beteg egyre jobban elvész az elméleti vonatkozások megteremtése között. Ma a legtöbb országban nincs pszichoszomatikus medicína, ez független egyetemi szakágként csak Németországban létezik. Az lenne a kedvező, ha a betegséget nem csak különálló folyamatként szemlélné az orvoslás, hanem a gyógyítás középpontjában a beteg állna, nem a betegség.
A pszichoszomatika lényege, hogy számos olyan organikus betegség, testi tünet észlelhető, melyek hátterében egyértelműen lelki okok, feloldatlan konfliktusok tárhatók fel. A pszichoszomatikus szemlélet a modern medicinában sem nélkülözhető. A lelki történések biológiai hatásának tudományos elemzése a stresszelmélet kidolgozása óta intenzív kutatások tárgya, a legmodernebb medicinába illesztve.
Őseink már évezredek óta tudták, amit mi most kezdünk elfogadni, hogy a testi betegségek kialakulásában a lelkiállapot disszonanciája alapvető szerepet játszik. A pszichoszomatikus orvostudomány egyidős a gyógyítással, már Jób könyvében megtalálható az a felfogás, hogy a testi egészséget a pszichétől nem lehet elválasztani.
A pszichoszomatikus megbetegedések tana számtalan klinikai megfigyelésen és kísérleten alapul, és meggyőzően mutatja a test és a lélek elválaszthatatlan kapcsolatát. A WHO arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelentőségüknek megfelelően fokozni kell a pszichoszomatikus összefüggések megismerését.
Pszichoszomatikus betegségek
A pszichoszomatikus betegségek elnevezés a test (görögül szóma) és a lélek (psziché) kölcsönhatásának zavarára utal. Pszichoszomatikus megbetegedések definíció szerint azok, amelyek kialakulásában, kiújulásában, fennmaradásában vagy súlyosbodásában a pszichés, érzelmi tényezők is szerepet játszanak. További hatótényezői e betegségeknek a már meglévő szervi gyengeség, betegséghajlam, egy kiváltó érzelmi trauma, illetve a stressz.
A leggyakoribb ilyen jellegű betegségek: - allergiák, - asztma, - szív és érrendszeri megbetegedések (pl. magas vérnyomás, szívroham), - táplálkozási és testsúly-zavarok (kóros kövérség, anorexia, bulimia), - bőrbetegségek (ekcéma, psoriasis), - fejfájás, - alvászavarok, - nőgyógyászati betegségek (pl. funkcionális meddőség, a menses kimaradása), - funkcionális szexuális zavarok (libidó csökkenés, frigiditás, korai vagy kései magömlés, PMS, impotencia), - egyes reumatikus bántalmak. Az ilyen megbetegedések általában egy különösen megterhelő élethelyzet vagy tartós stressz hatására jelentkeznek. E betegségeket komplex módon, a testi és a lelki oldalt egyaránt kezelve lehet csak sikeresen orvosolni; ez a kezelőorvos és pszichológus együttműködését igényli. Egy pszichológus az esetleges trauma feltárásán túl a betegséggel való megküzdésben az empatikus ráhangolódásban, és a beteg figyelmének önmaga felé való terelésében segíthet a legtöbbet. A relaxáció, a stresszel való helyes megküzdés elsajátítása, az önelfogadás és az önismeret erősítése mind a pszichoterápia segítségével elsajátítható védőtényezők e betegségekkel szemben.
"A legjobb orvosság az ember számára az ember maga. A legnagyszerűbb gyógymód a szeretet." - ez a mondás, amit a pszichoszomatikus betegségek kezelésének mottójául is választhatnék, a középkori gyógyászat egyik legkiemelkedőbb alakjától, Paracelsustól származik. A híres reneszánsz orvos nyilvánvaló tényként kezelte azt, hogy az Ember, mint létező egy egységes egész. Teste és lelke harmonikus együttműködése az egészség (milyen szép, kifejező szó!) alapja, és e harmónia megborulása, bármely oldalról (a psziché - a lélek, vagy a szóma - a testi megélés oldaláról) is történjék, az egész rendszer egyensúlyát veszélyezteti. A mai modern, specializált szakorvoslás néha szinte elfeledni látszik ezt az alapvető tényt, amikor csak az egyes, már súlyosan károsodott szerveket igyekszik lokálisan, a betegség tüneteire fókuszált kezelésekkel gyógyítani. A pszichoszomatikus betegségek esetében pedig a gyógyulás sikerességéhez, illetve még lényegesebben a megbetegedés megelőzése szempontjából (pl. az olyan súlyos megbetegedések esetében, mint az agyvérzés, vagy a szívroham) életmentő jelentőségű lehet a testi oldal mellett a pszichés okok felkutatása és kezelése is.
Szerencsére az utóbbi évtizedekben már terjed ez a szemlélet. Nem csak az alternatív, hanem a hagyományos gyógyítás területén is, így pl. a neurológiai, immunológiai és egyes belgyógyászati osztályokon is megtalálhatóak már ezzel foglalkozó pszichológusok, és orvosok is.
Javaslom az alábbi cikkeket is:
Kellemes, és hasznos időtöltést kíván:
Szenyán Ildikó
szenyanildiko@neadjafel.hu
06-20-9-344-154