TANMESÉK - 4.

Mai mese

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazdaságban száz tyúk és egy öreg kakas. A baromfiudvar gazdája - aki már maga is benne járt a korban - átérezvén öreg kakasa helyzetét, úgy gondolta, ideje lenne fiatalítani. El is ment a piacra, s hazaállított egy fiatal hím baromfival, aki - mintegy bemutatkozásképpen - imígyen szólt éltesebb társához:
- No most urambátyám, csak nyugodtan húzódjon a szemétdomb sarkába, a továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot!
Az öreg - félve a nyugdíjjal járó hátrányoktól - kompromisszum készen állt a kérdéshez...
- Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk itt ketten is. Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad annyi!
- Hogy gondolhatsz ilyet, urambátyám! - replikázott a fiatal kakas - Csak nem képzeled, hogy a vörös diplomámmal, többször százhúsz órás tanfolyamaimmal, több felsőfokú nyelvvizsgámmal, manager szemléletemmel belemegyek egy ilyen alantas alkuba? Enyém mind a száz, és kész!
- Jól van öcsém, de legalább tízet hagyj nekem, mégse töltsem haszontalanul öreg napjaimat...
- Szó sem lehet róla! Az én peckes sarkantyúmnak, égő-vörös tarajomnak, érces hangomnak, hatalmas teljesítménymutatómnak - már megbocsáss - a te korodban nyomomba se érhetsz.
- Azért egy próbát tehetnénk...
- ... próbát???????
- Azt! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett. Aki nyer, azé mind a száz tyúk!
- Versenyt? Futni? Veled? Ne röhögtesd ki magad...
- Azért csak fussunk neki. Korunk a versenyről szól - neked, mint manager szemléletű ifjúnak, Mi kifogásod a megmérettetés Ellen?
A fiatal kakas belátta: versenyeznie kell. Fel is álltak a rajtvonalra, s a legöregebb tyúk kárálására megkezdődött a verseny...

Szedte a lábát Az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, beosztva erejét a hajrára gondolva. Ám hirtelen éktelen dörrenés hallatszott, s a fiatal kakas véres tollcsomóként kenődött föl a kerítésre...

A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a gazda, miközben újratöltötte puskáját:
- Teringettét! Már a harmadik kakast veszem, és ez ez sem a tyúkokat szereti...

**********

Mama, miért sírsz?

- Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú.
- És ezt soha nem is fogod megérteni... - válaszolta, a gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden, amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ. Vajon miért sírnak időközönként a nők? Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.
- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:
Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.
Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek mélyen megbántotta.
Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha sem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e?
És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától, amilyen az ő formássága, de még nem is attól, ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.
MINDEN NŐ SZÉP, AKI SZERET!

**********

Mielőtt anya lettem

Mielőtt Anya lettem,
Főzhettem magamnak meleg ételt.
Ruháim nem voltak pecsétesek.
Nyugodtan telefonálhattam.

Mielőtt Anya lettem,
Addig aludtam, amíg akartam
És nem izgultam milyen későn fekszem le.
Minden nap megfésülködtem, és fogat mostam.

Mielőtt Anya lettem,
Minden nap kitakarítottam.
Nem botlottam meg játékokban, és
nem felejtettem el altatódalok szövegét.

Mielőtt Anya lettem,
Nem izgultam, hogy a növényeim mérgezőek-e.
Nem gondoltam védőoltásokra.

Mielőtt Anya lettem,
Nem hányt le senki
Nem lettem kakis
Nem köptek le
Nem rágcsáltak meg
Nem pisiltek le
Vagy nem csipkedtek meg pici ujjak sem.

Mielőtt Anya lettem teljes birtokában voltam:
Gondolataimnak
Testemnek
Lelkemnek.
Végigaludtam az éjszakákat.

Mielőtt anya lettem,
Sosem tartottam egy síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa
Vagy beadja neki az injekciót.
Sosem néztem könnyes szemekbe és sírva sem fakadtam
Sosem váltam boldoggá egy egyszerű mosolyon.
Nem maradtam fenn késő éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjek.

Mielőtt Anya lettem,
Nem tartottam kezemben egy alvó babát, mert nem akartam letenni.
Sosem éreztem, hogy a szívem apró darabokra törik
Mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat.
Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz életemre.
Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni.
Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot.

Mielőtt Anya lettem,
Nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kívül dobog.
Nem tudtam milyen nagyszerű érzés a gyerek etetése.
Nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket.
Nem tudtam, hogy valami oly pici
Olyan fontossá tehet.

Mielőtt Anya lettem,
Sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén
Minden tíz percben, hogy megnézzem minden rendben van-e.
Nem ismertem a melegséget
Az örömöt
A szeretetet
A szívfájdalmat

A csodát Vagy az Anyaság élvezetét.
Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen
érzésekre, mielőtt Anya lettem.

**********

Szerepcsere

Már nem hiszel csodákban,
nem hallgatsz meséket,
baracklekvár édes
illatát nem érzed,
nagyanyó nem süt már
diós kalácsot,
s ajándékba nem kapsz
mást, csak a Karácsonyt.
Nem hajtod fejed már
szüleid ölébe,
nem kuporodsz könyvvel
fenyőfa tövébe,
kályha előtt álmos cirmos
nem dorombol...
Elveszett valami a gyerekkorodból.
De ő még hisz csodákban,
olvass hát meséket,
főzz be baracklekvárt,
üvegből egyétek,
nagyi helyett süss te
diós kalácsot, és
segíts, hogy legyen miért
várni a Karácsonyt.
Simogasd a fejét,
ha öledbe hajtja,
s játssz vele, nem kéri,
de hidd el, akarja,
öleld meg, ha ordít
teli torokból, és
visszatér valami a gyerekkorodból.

Kellemes, és hasznos időtöltést kíván:

Szenyán Ildikó
szenyanildiko@neadjafel.hu
06-20-9-344-154
Skype: Energildi
 

 

Webdesign - Szenyán Ildikó 2005-2013 © Minden jog fenntartva!