IDŐTOLVAJOK

Az idő az a fogalom, mely a történések egymásutániságát fejezi ki. Az idő a világegyetem egyetlen olyan valamije, amely dinamikus, vagyis egyetlen tárgyat, személyt, eseményt sem lehet leírni csak a térben, mert ezzel együtt léteztetni kell az időben.

Az idő az egyik legdrágább kincsünk, amit becsülnünk kell és be kell osztanunk azt. Ez nem csak a családi életükre és a szabadidőnkre vonatkozik, hanem a munkahelyünkön eltöltött órákra is.

Az idő az ember legfontosabb tőkéje, fontosabb és értékesebb, mint a pénz, mert az időt nem lehet felhalmozni, mindenképp el kell tölteni, nem lehet félretenni és nem lehet pótolni. Nem az idővel van tehát baj, hiszen abból mindenkinek egyformán van, hanem sokkal inkább annak beosztásával, ami láthatóvá teszi értékrendünket, ugyanis megmutatja mi a fontos számunkra.

Az idő furcsa dolog, nem lehet visszacsinálni. Ha egy alkalom kihasználatlanul elmúlt, azt soha többé nem tudjuk visszahozni. Ezért is mondja a görög bölcselő, Démokritosz, hogy: "nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni".

Az idő kérlelhetetlenül múlik, időérzékelésünk pedig szubjektív. Gyermekkorunkban az idő múlását lassabbnak találjuk, mint felnőtt korban. Az öröm, a boldogság csak pillanatnyinak tűnik, pedig időben ugyanolyan hosszú, mint a bánatot hordozó időszakok. Az idő könnyen rabszolgává tehet bennünket, de uralkodhatunk rajta bölcs időbeosztással, ami szinte megsokszorozza a rendelkezésünkre álló, ám gyorsan futó időt.

Általában a külső körülményeket teszünk felelőssé időhiányunk miatt, holott ezeket belső döntéseinkkel jelentősen befolyásolhatjuk.

Az örökös időhiányban küszködőknek van egy jó hírünk: az idő megszelídíthető, de ehhez sok türelemre és magától értetődően időre van szükség. Az első lépésben fel kell ismeri azokat a tényezőket, melyek elrabolják az időt.

Az elsőbe a külső tényezők tartoznak: egy váratlan telefonhívás, munkamegszakítás a gyerek, a párunk, szülőnk miatt, egyéb személyes problémák felbukkanása, egy be nem ütemezett, gyakori és hosszan elhúzódó megbeszélés, elhúzódó tárgyalás, és még sorolhatnánk.

A második csoportba a belső tényezők sorolhatók: rendszeres napi munkaterv és munkamenet hiánya, határozatlanság, fáradtság, a konfliktusok, nézeteltérések rendezésének képtelensége, ha nem tudunk nemet mondani, azaz az erőn felüli feladatok elvállalása.

Lássunk néhány "külső időtolvajt" amelyek megrabolják időnket: Itt van rögtön a tévé... Igazi, aljas időrabló!:-) Az ember bekapcsolja, csak hogy "legyen valami, ami mormol", és időnként rámered, aztán leül, mert érdekesnek találja, amit lát, és már el is röppent fél óra. Ha például rádiózunk helyette, semmi fontos dologról nem maradunk le, viszont sokkal több időnk marad a munkára, majd a családra, kikapcsolódásra. Én kb. 4 éve be se kapcsoltam a saját tévém, sőt, nincs is "bekábelezve" (csak porfogó), és egyáltalán nem hiányzik, mert ami érdekel, azt másképp is meg tudom nézni, idegesítő reklámok és ajánlók nélkül.

Napjainkban szinte mindenki elérhető e-mailen, SMS-ben, mobiltelefonon, vagy vezetékes vonalon. Kikeresem a Google-lal, megnézem a YouTube-on, csetelek vele a Twitter-en, Facebook-on, ... egész sor internetes alkalmazás lopta be magát a mindennapi életünkbe és állandó üzemmódban működik a legtöbb ember számítógépén. Ha az ember egyszer elkezdi, nagyon nehezen "kattan" le róla.

Az időnket "elrabló" embereknek is ellen kell állnunk. Sajnos sokan sem tudják kiküszöbölni, hogy amikor dolgoznak, akkor senki se zavarja őket. Az ebben a rossz, hogy megtörik a koncentráló képességet, megakasztanak a munkában. Ha ez sűrűn előfordul egy nap, akkor pedig komolyan kívánják, hogy bárcsak bekerülne a BTK-ba a szándékos időrablás, mint bűncselekmény.:-)

Az egyik - szerintem nem túl jó megoldás, ha mindezt eleve bekalkuláljuk az időrendünkbe.

A célrevezetőbb, de kitartást és következetességet igénylő megoldás, ha egyszerűen hárítunk, nemet mondunk, ha annyira benne vagyunk egy munkafolyamatban, hogy annak megszakítása teljesen széttördelné a figyelmünket és a koncentrálásunkat.

Az embereket és az általunk használt "kütyüket" is "nevelnünk kell": családom, barátaim, ismerőseim is megértették, hogy bár sokszor itthon dolgozom, mégsem vagyok mindig elérhető. Ha ügyfeleim vagy idegenek keresnek, ragaszkodom a nyitvatartási időmhöz, azon belül is igyekszem minél hamarabb kideríteni, hogy mennyire sürgős a feladat, és aszerint reagálok: ha kell, akkor azonnal intézkedek, ha nem, akkor későbbi időpontot egyeztetek. Az ügyfeleimmel, üzletfeleimmel előre egyeztetett időpontban találkozom, nagyjából előre meghatározott időre, az e-mail jelzéseket, a közösségi oldalak értesítéseit pedig úgy állítottam be, ahogy az nekem megfelel.

Régebben bárki, bármikor elérhetett, most már szelektálok. Ha nagyobb koncentrálást igénylő feladatom vagy fontos megbeszélésem van, akkor csukva van a "munkaszobám" ajtaja. A telefonomon pedig bekapcsolom a "Ne zavarjanak" funkciót. Ilyenkor csak a közvetlen családtagjaim érhetnek el (ők pedig nem zavarnak mindenféle csipp-csupp ügyekkel munkaidő alatt), de közben bármikor láthatom, hogy ki keresett. Ezt a fantasztikus alkalmazást olyankor is használom, ha kikapcsolódom, vagy épp alszom. Azelőtt ugyanis sokszor előfordult, hogy reggel 6-kor vagy este 10 órakor jutott eszébe valakinek telefonálni, és egyáltalán nem vette figyelembe a "nyitvatartási időmet", és nem tanulta meg, vagy nem érdekelte, hogy mi is az a telefon etikett.

Az egyik legnagyobb hiba, ha mások gondjait és időbeosztását előtérbe helyezzük, míg a sajátunkat háttérbe szorítjuk. Ez a napi programunkat is megterheli, stresszt idéz elő, ezért fontos, hogy önmagunkat és a beütemezett feladatainkat is tiszteljük.

A "belső időtolvajok" felismerése már több magunkkal való szembesülést és bátorságot kíván tőlünk. Nézzünk néhányat ezekből is: Határozatlanság, vagyis döntésképtelenség fontos és sürgős teendők közt, helytelen munkabeosztás, a koncentráció hiánya, érdektelenség, félelem bizonyos munkáktól (a hozzáértés hiánya vagy épp a felelősség miatt), képtelenek vagyunk nemet mondani (engedékenység), mindent egyedül akarunk megtenni, gyenge munkaerkölcs (lazaság, tunyaság, önfegyelem hiánya), irreális időbecslés (nem tudjuk felmérni mennyi idő szükséges egy-egy munkára).

Egy megfeszített munkatempó és egy programokkal teli nap során, bizony gyakran információkiesések is előfordulhatnak. Ezért célszerű minden szükséges információt, adatot, eseményt lejegyezni. Ez a segítségünkre lesz abban, hogy ne felejtsük el, kinek kell telefonálni vagy e-mailben válaszolni, mit kell elintézni, a napközben felmerülő ötleteinket is lejegyezhetjük.

Én előszeretettel használom a telefonomban található időmenedzsert erre a célra, mert a "kis titkárnőm" a beállított időben mindíg figyelmeztet. A határidőnaplóm pedig egész évben segít az időpont egyeztetésekben, az előre látható események, feladatok tervezésében.

A fentiekben említett külső és belső tényezők mind hozzájárulnak ahhoz, ha az idő kifolyik a kezünk közül. Miután ezeket a tényezőket számításba vettük, nincs más dolgunk csak egyenként megfelelő megoldást találni rájuk. Egységes, mindenkire érvényes szabályok nincsenek, van azonban néhány olyan javaslat, melyet ha betartunk, jelentősen megkönnyíthetik a munkavégzéssel töltött időnket.

Minden reggel, munkába menet előtt, teázás, kávézás közben, készítsünk egy napi tervet arról, hogy milyen feladatok várnak ránk. Ezeket fontossági és időrendi sorrendben jegyezzük le, és a nap folyamán igazodjunk hozzájuk.

Én ezt mindig este csinálom meg - másnapra, a határidőnaplómban, illetve a telefonos kisokosomban, és napközben is azonnal beírom az új feladatokat, változásokat. Nem igényel túl sok időt, viszont nagyon hasznos, mert így mindig látom, mikor vagyok elfoglalt és mikor nem, könnyebb egyeztetni másokkal és nem felejtem el, hogy mit kell aznap elvégeznem, könnyebb összehangolni a magánéleti teendőim a vállalkozási feladataimmal.

A rangsorolásra elterjedt módszer az "ABC metódus" is. Ekkor négy csoportba soroljuk a keletkező feladatokat:
a; azonnal el kell intézni,
b; nekünk kell elvégezni, de nem annyira sürgős,
c; kiosztható másnak, delegálható,
d; nincs vele feladatunk.

Ha az időcsapdákat felismertük, könnyű ellenük a védekezés. Valami azonban nagyon fontos: a következetesség. Nap mint nap harcolni kell a helyes időbeosztásért és az időcsapdák lehetséges elkerüléséért.

Többféle nézet képzelhető el azonban azzal kapcsolatban, hogy mit is tekinthetünk hasznosan, vagy haszontalanul eltöltött időnek.

Felgyorsult világunkban az tűnik ésszerűnek, hogy találjuk meg teendőnk között a sürgőseket és fontosakat, a kevésbé sürgőseket és kevésbé fontosakat, állítsuk ezeket sorrendbe, és szép akkurátusan pipáljuk ki a teendőket a naptárunkban, vagy a laptopunkban, telefonunkban.

Azonban azt se szabad elfelejtenünk, hogy minden ügyességünk és szervezőkészségünk ellenére, bármilyen gyorsasággal is pipáljuk ki családi, munkahelyi és egyéb teendőinket, egy napon a mi nevünk mellé is csak egy csinos kis pipa fog kerülni egy temetkezési vállalkozó noteszében. Elnézést a "bizarr" hasonlatért.

Az életünk célja valóban csak annyi lenne, hogy elvégezzük mindazokat a teendőinket, amelyek a munkánkhoz tartoznak? A munkánkért pénzt kapunk, aminek köszönhetően lakni tudunk, enni tudunk, majd az így felvett energiát pedig ismét teendőink szorgalmas elvégzésére fordítsuk. Oké, de csak azért dolgozzunk, hogy az így megkeresett pénzt mindenféle újabbnál újabb műszaki cikkre, ruhára, utazásra...költsük?

Valóban pusztán ennek a mókuskeréknek a pörgetése lenne a magasztos emberi élet küldetése?

Szerintem NEM.

Tehát amikor eldöntjük, hogy mi hasznos és mi haszontalan, mi az ami fontos és kevésbé fontos, akkor nem árt a távlati célunk szerint gondolgodni és túllépni a mindennapi gondolkodásunk korlátain.

Nagyon szeretem a munkáim, a feladataim, amelyek számomra nem is munkák, hanem örömteli hivatások, számos kedves ügyfelem, és üzleti partnerem van, akiket igyekszem a lehető legjobban szolgálni. Arra azonban mindíg igyekszem figyelni, hogy az időbeosztásomban jusson elegendő idő önmagamra, családomra és a barátaimra is, hisz én ezért dolgozom elsősorban.

"Életünk két legnagyobb ajándéka az idő és a döntési szabadságunk - az az erő,
amellyel irányítani tudjuk időnk felhasználását.
A teendőnk nem az idő "eltöltése",
hanem emberekbe, képességek fejlesztésébe,
értelmes feladatokba és ügyekbe való "befektetése".
Úgy vagyunk az idővel, mint minden fontos erőforrással:
ha felhasználtuk, elfogyott, és egyre kisebbre apad az örökségünk.
De ha befektetjük, azzal hozzáteszünk az örökségünkhöz és megáldunk minden következő generációt." (Stephen R. Covey)

Ha feladatcentrikus a munkánk és nem kötött munkaidőben dolgozunk, gondoljuk végig, hogy egy félórás internetes szörfözés, egy negyedórás "semmiről csevegés" a kollégákkal, ismerősökkel, mitől vagy kitől veszi el az időt. Ha eszünkbe jut, hogy ennyivel több időt tölthetnénk a családdal, vagy ennyivel többet aludhatnánk, esetleg jutna sportolásra is idő, akkor valószínűleg javulna az önfegyelmünk is.

Békésebb, nem túlhajszolt munkával is fenntarthatjuk magunkat, fennmaradt időnket pedig családunknak szeretteinknek, lelki tevékenységeknek szentelhetjük. Ugyanis az életünk során felhalmozott anyagi javainkat, kitüntetéseinket, lakásunkat, kocsinkat, műszaki cikkeinket nem vihetjük magunkkal, amikor a földi létből távozunk.

Ha az időbeosztásunk nem megfelelő, könnyen jelentkezhetnek olyan tünetek, mint a szorongás, alvászavar, magánéleti konfliktus, vagy akár a "munkaalkoholizmus", és különféle egészségügyi problémák, melyek főként szomatikus jellegűek. Nem beszélve az örökös magyarázkodásról és pironkodásról amiatt, hogy miért késtük le a végső határidőt is, immáron sokadszorra is. A túlhajszolt életmód következtében könnyen felőrlődhet a család, és az addig jól működő házasság, baráti kapcsolatok is felbomolhatnak. Természetesen egyszerűbb a körülményeket és másokat hibáztatni, de hatékony időgazdálkodással könnyedén megteremthető a harmónia a munka és a magánélet között.

A helyes időgazdálkodás nem pusztán filozófia, ez egy valódi fegyver a stressz ellen. Ne feledjük, hogy az egészségen kívül, nem a pénz, hanem az idő jelenti a mi valós gazdagságunkat.

Ha mindezt figyelembe véve döntünk arról, hogy mikor, mire, kire, mennyi időt szánunk, akkor elmondhatjuk, hogy az idő valóban nekünk dolgozik.

Kellemes, és hasznos időtöltést kíván:

Szenyán Ildikó
szenyanildiko@neadjafel.hu
06-20-9-344-154